Segítség az óceánból

Szerző: Laci és CahtGPT 2023 augusztus
Prompt: Írjunk egy történetet hol te írsz egy mondatot hol én, de mindig csak egy mondatot! Én kezdem:

Az űrhajó nagy sebességgel robogott el az űrállomás mellet, akármilyen hívogató is volt meg sem próbált megállni, most fontosabb dolga volt.

A célja egy távoli exobolygó volt, ahol az észlelők szerint lehetnek nyomai életnek.

Elég távoli bolygó volt, muszáj volt féreglyuk meghajtásra kapcsolni, de ezt nem tehette meg addig, még el nem hagyta a naprendszert, ezért hagyományos hajtóművel száguldott kifelé a naprendszerből.

Az űrhajó fedélzetén, a robotpilóta gondosan figyelte az összes rendszer működését, míg az egyetlen élő utas, a tapasztalt űrhajós, Philip Rivers, mélyen aludt a hibernációs kapszulájában.

Egyszer csak a műszerfalon villogni kezdett egy piros lámpa.

A robotpilóta azonnal diagnosztizálta a problémát: a hibernációs kapszula hűtőrendszere nem működött megfelelően, ami kritikus hőmérséklet-emelkedést eredményezett.

A robotpilóta üzent az űrhajó karbantartó robotjának aki abbahagyta jelenlegi tevékenységét és a hibernációs szobába sietett már amennyire egy ilyen karbantartó robot sietni tud.

A karbantartó robot gyorsan diagnosztizálta a problémát: egy léghűtő cső meghibásodott, valószínűleg egy korábbi mikrometeorit-ütközés következtében.

A robot megfoltozta a csövet és a raktárba siettet hűtőgázért amivel pótolhatja ami elszivárgott.

A hűtőgáz pótlása után a hibernációs kapszula hőmérséklete gyorsan visszaállt a normális szintre, megakadályozva ezzel Philip Rivers életének veszélybe kerülését.

Közben az űrhajó kiért a naprendszerből és meg tudta nyitni a féregjáratot, amin így is kb 4 hónap az út a több mint 40 fényévnyire lévő bolygóig.

A féregjárat megnyitása során az űrhajó testén vibrált az energia, amint a tér-ideg kanyarodása elindult, hogy megteremtse a kapcsolatot a Naprendszer és az exobolygó között.

Az út nagy része simán ment, de már csak 2 hét volt vissza, mikor a hibárnáló kamra ismét meghibásodott, muszáj volt utasunkat felébreszteni, olyan hiba volt amit működés közben nem lehetett megjavítani.

A hibernációs kapszula ajtaja nyikorgó hangot adott ki, miközben lassan kinyílt, és Philip Rivers szemét a hideg világítás derítette fel, miközben a hajó hangszóróiból a mesterséges intelligencia hangja szólt: Ébresztés folyamatban, Rivers kapitány, van egy probléma a hibernációs kamrával.

A kapitány kissé kótyagosan kitápászkodott a kamrából és elkezdte a regenerációs eljárást.

Ez magában foglalta a hosszú alvástól való felépülést támogató gyógyszerek bevitelét, egy rövid fizikoterápiát az izmok és az ízületek regenerálódásának elősegítésére, majd az állapotfelmérő orvosi vizsgálatot.

A robot és a kapitány is megállapították, hogy jelenleg nem lehet megjavítani a hibernációs kamrát, mert a szükséges anyagok nincsenek a hajón.

Tehát Philip Riversnek ébren kellett töltenie a maradék utat, ami nem volt könnyű feladat, tekintettel a hosszú, magányos hetekre és a hajó limitált élelmiszerkészletére.

Szerencsére már nem volt sok a vissza féreglyuk utazásból, és hamar ki is ért az űrhajó, majd a normál sebességgel robogott, a célbolygó felé.

A bolygó látványa lenyűgözte Philipet, amikor az a hajó látómezejébe ért: zöld és kék foltok borították a bolygó felszínét, míg a felhők fehér szalagként szövődtek körbe.

Azon gondolkodott vajon milyen életformák lehetnek a bolygón és javításhoz szükséges anyagok rendelkezésre állnak-e a bolygón.

Amint a hajó a bolygó légkörébe lépett, Philip szigorúan az műszereit figyelte, melyek már jeleztek bizonyos elemek, köztük a hibernációs kamra javításához szükséges anyagok jelenlétét.

De ezzel most nem foglalkozott, mert leszállóhelyet keresett ami nem könnyű egy idegen bolygón.

A domborzati térkép alapján egy sík, sziklamentes részt talált, amely a bolygó egyik nagy óceánjának partján helyezkedett el, így ide irányította a hajót.

A műszerek azt jelezték, hogy a légkörben nincsenek mérgező anyagok, 70% nitrogén 20% oxígén, páratartalom 50%, hőmérséklet 15 celsius fok, nincs káros UV sugárzás.

Ez a bolygó, minden szempontból, szinte azonos volt a Földdel, ami mindkét módon megdöbbentette és izgatottá tette Philipet: el tudta képzelni az itt lévő életformákat és a bolygó lehetséges hasznosítását.

Óvatosan kiszállt az űrhajóból, lézer puskájával a kezében és gyönyörködött a furcsa, de szépséges növényzetben.

A színkavalkád lenyűgöző volt, bíbor és smaragdzöld fű borította a talajt, magas ciankék fák nyújtózkodtak az ég felé, és sárga, szivárványszínű virágok bontakoztak ki a növények között.

Volt nála analizátor ami képes megállapítani mely növények ehetőek, és mivel a korai kapszula nyitástól elég kevés élelem maradt a hajón elment élelmet keresni.

Az analizátor gyorsan dolgozott, és hamarosan egy sor növényt azonosított, amelyek bőséges táplálékot és vitamint biztosítottak, köztük egy gyümölcsöt, amely ízében és textúrájában egyaránt emlékeztetett a földi mangóra.

Mire végezett a gyűjtögetéssel beesteledett, így nyugovóra tért az űrhajóban, de a pajzsot azért bekapcsolta, ki tudja milyen veszélyes itt az éjszaka.

Éjszaka a bolygó megváltozott: az égen különös, zöldes fényű csillagok ragyogtak, és az erdőben furcsa, de nem fenyegető hangok hallatszottak, míg a hajó pajzsa biztonságos burokban tartotta a kapitányt.

A kapitány álmodott, jól esett neki gravitácós térben aludni.

Reggel felébredve, frissen és kipihenten, Philip Rivers a bolygó furcsa növényeivel teli reggelit fogyasztott, majd elkezdte tervezni a hibernációs kamra javítását.

Ám ekkor valami furcsa zajra lett figyelmes mely a viz felől jött.

Kilépett a hajóból, és az óceán felé nézett, ahol a víz hullámai közül egy hatalmas, színes lény emelkedett ki, aki úgy tűnt, kíváncsi volt a idegen látogatóra.

A lénynek 3 szeme volt, pikkelyszerű teste és hosszú nyaka mint egy zsiráfnak, kiváncsian forgatta a fejét miközben a kapitányt nézte.

Philip a lény felé nyújtotta a kezét, jelezve a békés szándékait, miközben megpróbálta leolvasni a lény viselkedését és érzelmeit - ami persze egy idegen lény esetében nem volt egyszerű feladat.

A lény ekkor hirtelen alábukott és eltűnt az óceánban.

Philip kissé csalódottan nézett a vízbe, ahol a lény eltűnt, de aztán elmosolyodott, hiszen egy olyan lényt láthatott, amiről senki nem tudott, és ez volt a legizgalmasabb dolog az egész űrutazásban.

A kapitány műszerivel már érkezés óta pásztázta a bolygót és megtudta minden kétséget kizáróan a hibernációs kabin javításhoz szükséges anyagok az óceán alatt vannak.

Ez komoly kihívást jelentett, hiszen a hajón csak korlátozott mértékben voltak víz alatti felszerelések, és nem is volt tapasztalata a bolygón tengeri környezetben való túlélésben.

Szerencsére a szerelő robot képes volt tartalék alkatrészekből pár nap alatt egy tengeralattjárót fabrikálni, ami korlátozottan volt működőképes csak 30 méter mélyre tudott süllyedeni, mert ugyanaz az anyag kellett ahhoz, hogy mélyebbre is lejusson mint a hibernáló kamara javításához.

Philip lassan és óvatosan irányította a tengeralattjárót az óceán mélyére, ahol a szükséges anyagokat azonosították, miközben figyelmesen követte a műszerei adatait és a környezetét.

Már 2 km-re járt a parttól, de csak 30 méterre a viz felszíntől, hiszen nimurium hiányában csak idág merészkedhettet le, azonban a nimurium 200 méter mélyen volt.

A tengeralattjáró fedélzetén lévő berendezésekkel megpróbálta megbányászni az anyagot a 200 méter mélyről, ami óriási erőfeszítést és precizitást igényelt, hiszen a tengeralattjáró csak a víz felszíne alatt 30 méteren mozoghatott.

Nem jött, össze, visszament az űrhajóhoz, hogy feltöltse készleteit, növényeket gyűjtsön és új tervett eszeljen ki.

Miközben a növényeket szedte és a következő stratégiáját gondolta át, a parton újra felbukkant a színes, háromszemű lény, aki ezúttal nem tűnt olyan óvatosnak.

Ez a lény intelligens volt, rájött, mit keres a kapitány, és hozott is magával, és mivel jószándékúan barátkozni próbált adott is kapitánynak egy adagot belőle, kimerészkedett a part közelébe majd elhelyezte a szárazföldön a nyers nimuriumot.

Philip, aki egész idő alatt figyelte a lény mozgását, meglepődött, amikor a lény a nimuriummal a szárazföldre lépett, de aztán mosolyogva lépett előre, hogy megköszönje a segítséget.

Jó darabig csak nézték egymást aztán a kapitány megszólalt: hello

A lény egy pillanatig nézte a kapitányt, majd váratlanul visszhangzott egy mély, csengő hang, ami hasonlított a "hello" szóra, csak más nyelven.

kapitány: Érted amit mondok?

A lény a fejét bólintotta, majd ismételten a saját nyelvén szólt, mintha próbálna kommunikálni, bár a szavakat Philip nem értette.

Kapitány felemelte a nimuriumot és azt mondta köszönöm!

A lény ismét bólintott, majd a víz felé fordult és lassan visszatért az óceánba, ahol eltűnt, hagyva a kapitányt a nimuriummal és a felejthetetlen találkozás emlékével.

Nem semmi kaland volt az már biztos.

A kapitány boldogan vette kezébe a nimuriumot, majd visszatért az űrhajóba, ahol a karbantartó robot már várta, hogy javítsák meg a hibernációs kamrát.

Közben a kapitány ránézett az adatgyüjtő berendezésre ami az egész útjának a célja volt, hogy adatokat gyűjtsön.

Az adatgyűjtő tele volt az új bolygó élővilágáról, éghajlatáról, földtani viszonyairól és még sok más információról szóló adatokkal, amelyek mind nagyon értékesek lesznek a Földön, amikor visszatér.

Már csak némi minta kell és ha kész a hibernáló kabin indulhat is vissza

A kapitány és a robot az utolsó napokat az űrhajó felkészítésével és az utolsó minták begyűjtésével töltötték, melyeket az űrhajó tároló részében helyeztek el, majd a hibernációs kamrába léptek, készen a hosszú visszaútra a Földre.

Laci And ChatGPT

következő